A rendszergazda. Nem egy munkakör, nem egy ember, ez egy fogalmat jelöl, egy intézményt. Olyan lényt, akinél az elvégzendő feladat mindig kiváltható kifogások felsorolásával. Olyan embert, akit a felhasználók kifejezetten csak zavarnak, ez utóbb említett alsóbbrendű létformák ugyanis használni szeretnék a kezükbe adott eszközöket, nyomtatni próbálnak, emailt küldenének, programokat szeretnének elindítani a gépükön. A felhasználók ugyanis valami érthetetlen okból kifolyólag abban a tévhitben élnek, hogy cég azért költ minden évben vagyonokat a vállalati számítógépes infrastruktúrára, hogy azzal az ő munkájukat (ha úgy tetszik tőkés kizsákmányolásukat) hatékonyabbá tegye. Dolgozni szeretnének a szemetek.
Nem értik meg, hogy az egész számítógépes rendszer, a notebookoktól kezdve a wifi routereken és nyomtatókon át egészen a Blade szerverekre épülő VMWare-s virtuál szerverekig a rendszergazdák szórakoztatására, játék és kísérletezési igényeik kielégítésére épült fel.
Képzeljünk el például egy forró júliusi napot. Hajnali 11 óra körül megjelenik az irodaépületben rendszergazdánk, mivel aznap korán kelt. Jó igaz, tegnap este bent volt este kilencig, mert a technológus csapat megfenyegette, hogy ha végre nem oldja meg nekik, hogy hat után Unreal lanpartykat tartsanak, egy zártszelvényt dugnak fel neki hátulról. Igaz, hogy a beállításokat munkaidőben megcsinálta, de az esti hentelésbe mégiscsak be kellett állnia, pusztán a hálózati terhelés teszt miatt.
Fél tizenkettőkor már a helyén ül, unott arccal szürcsöli repiajándékként kapott TechNet-es bögréjéből kávéját, miközben másik kezével megpróbálja egyszerre kijelölni aznap kapott céges emailjeit. Miután ez sikerült a Shift és Del billentyűk együttes megnyomásával végleg el is tünteti őket. Ezekből a problémákból lesznek a "miért nem szóltatok, hogy baj van? legalább egy mailt dobtatok volna!" kategóriájú kifogások.
Kicsivel később hősünk a kellemesen klimatizált szerverszobában tűnik fel, ilyenkor már nem ritka, hogy egy fél pizza lóg ki a szájából. A szerverszoba ugyanis a legérdekesebb hely. Itt eljátszható az a rendszergazdák által közkedvelt tradícionális játék, mely arra épül, hogy egy véletlenszerűen kiválasztott szervert nemes egyszerűséggel lekapcsol. Utána gyorsan otthagyja az épületet, és elmegy szerény másfél órás ebédszünetre. Hadd szokják a kis gecik, hogy ki az úr! Egyébként meg mentés úgyis van mindenről, bár ezt még senki nem látta.
Egy rendszergazda ugyanis igazi törvényenkívüli. Nem kérhető számon semmiért. Bármilyen felelősségre vonás esetén sorolni kezdi kifogásait, amik ráadásul átlag halandók számára teljesen érthetetlenek. Na persze ilyenkor úgy csinál, mintha meg akarná magyarázni mit is jelentenek az említett fogalmak, de igazából ez csak az "ellenfél kifárasztása" stratégia mesteri alkalmazása. Ha véletlenül szakmabelinek kell magyaráznia, szeme sarkából figyeli, mikortól kezdve nem érti a delikvens a magyarázatot, innen számítva öt perc után át tudja az egész problémát fordítani a visszájára, és védekezésből átmegy támadásba.
Az igazán rutinos rendszergazda ugyanis agresszív. Büntet. Szívességet tesz. Nem ér rá segíteni, mert fontosabb dolgai vannak. Ha mégis segít, keményen érezteti, szellemi fölényét. Nyilvánvalóan egy politikus sem lehet semmi, de ha egy rendszergazdát kérsz meg arra, hogy dolgozzon kicsit, nos Mel Gibson Passióját meghazudtoló módon elevenednek meg arcán a Megváltó iszonyatos kínszenvedései.
A rendszergazdák által kitalált egyik leghatásosabb fegyver a helpdesk. Ez általában egy frissen diplomázott szőke szemüveges kislány telefon és intranetes helpdesk rendszer mellé ültetését jelenti - bajlódjon az a hülyékkel. Innentől kezdve aranyéletük van, a problémák az idők végezetéig tologathatók. Ráadásul bármilyen személyes, telefonos megkeresésre csípőből válaszolhatják: "Be sem tudod kapcsolni a gépedet? Add fel az intranetes helpdesken a problémádat!". A helpdeskre feladott igények - melyek öt perc alatt megoldhatóak lennének - napokig tologathatóak, és a rendszernek megvan az az előnye is, hogy ezekről senkivel nem kell személyesen beszélni. Ez amúgy is nehezen megy.
A főnyeremény akkor kezdődik el, amikor a gazdasági válság miatti vállalati megszorító intézkedések következméyneként a helpdeskes kislányt elküldik a cégtől, de a rendszer továbbra is működésben marad. Semmit nem lehet ugyan elintézni, de a tagvállalat minden cége a helpdesk rendszerből nyomtatott színes, szagos és részletes költségkimutatást kap.